Plébánosok és káplánok

Szigliget plébánosai

 

 Lippay András (1722-1724), aki „Vörsi plébános lett”.

Nyéky Gábor (1724-1726)

Domonkos Pál (1726-1749)

Barbarics Mihály (1749-1758). „Az ő idején állítatott vissza Tördemic anyaegyházzá 1750. évben”

Hampasz Ignác (1758-1783). „Az ő ideje alatt kezdődött a tördemici templom felépítése.”

Bolla Ferenc (1783-1791). „Az ő ideje alatt Tördemictől elválasztatott Badacsonytomaj.”

Luczy János (1791-1815) „Kellő rendességgel vezette a plébániát”

Palaczky Pál (1815-1820) „Aki jeles hitszónok volt.”

Bán István (1820-1823) „Akinek idején a plébániaház leégett. A néptől mivel illetlen bántalmakkal illetett, a plébániát elhagyta.”

Thomajer János (1823-1834) „Jó lelkipásztor volt. Takarékos ember lévén vagyont gyűjtött, de végrendelet nélkül halt meg. E vagyonból épület a plébánialak 1836-ban.”

Szeles Ferenc (1834-1885)

Szabó Ferenc (1885-1890) „A plébánialakot, kertet, szőlőt rendberakatta.”

Papp Imre (1890-1920)

Debreczenyi Gyula (1920-1936)

Noé Gyula (1936-1957)

Körmendy Béla (1957-1967)

Sipos Lajos (1967-1979)

Kovács Károly (1979-2016. július 31.)

Fódi Ákos (2016. augusztus 1. – 2019. augusztus 20.)
Szakács Péter (2019. augusztus 25.

 

Káplánok Szigligeten

Major László (1926-1930)

Kántor Miklós (1930-1931)

Iker János (1931-1936)

Pajtényi László (1936-1937)

Piller József (1937)

Tóth Alajos (1937-1938)

Kardos Lajos (1937-1938)

Katona Lajos (1938-1940)

Toplak Imre (1940-1942)

Osztermann István (1942)

Wild Pál (1942)

Órmodi Ferenc (1942-1943)

Nagy Károly (1943)

Kögl Lénárd (1943-1944)

Élő József (1944-1946)

Dömötör István (1946-1949)

Dr. Schuszter Lajos (1949-1950)

Pauer Antal (1950-1953)

Szűcs László (1953-1955)

Kovács József (1955-1956)

Lubics Árpád (1956-1958)

Dr. Deli Béla (1959-1960)

Szelle Imre (1961-1962)

Bognár Imre (1962-1964)

Varga Lajos (1964)

Balog Árpád (1964-1965)

Monostori György (1966-1967) 

 

 

Szeles Ferenc

 

Szeles Ferenc 1834-től 51 éven keresztül volt a Tördemici Plébánia plébánosa. Hosszú szolgálati ideje alatt több épület és fejlesztés az ő nevéhez kapcsolható a környéken. A gondos plébános elődje hagyatékából építette fel a plébániát, és a hozzá tartozó istállót. A tördemici templom tornyát újrabádogoztatta, kicseréltette a toronykeresztet. 1836-ban készítette el a tördemici templom számára a Krisztus-koporsóját, következő évben pedig saját pénzén a plébániaudvarban kutat ásattatott. Az ő munkássága révén 1838-ban felépülhetett a szigligeti iskola, majd négy év múlva a tördemici iskola is kinyithatta kapuit. 1845-ben az ő biztatására kezdett épülni a Rókarántón a Szőlőhegyi Szentháromság kápolna, amit 1847-ben szentelhettek fel. Ugyancsak 1845-ben Gulácson is templomépítésbe kezdhettek. 1846-ban a tördemici, majd a gulácsi templom számára is harangokat szerzett. A lábdi kápolna restaurálásában is komoly szerepet játszott. 1852-re készítteti el a tördemici templom keresztkútját. Szívén viselte az iskolai szegény gyerekek gondozását, a templomok restaurálását, saját pénzén még szentségtartót is vásárolt a tördemici templom javára. 1860-ban leégett a tördemici templom, és a plébánia istállója. A templomot az újjáépítés során megnagyobbította, az istállót pedig saját pénzén cserepeztette. 1863-ban pedig 6 új gyertyatartót vásárolt a plébániatemplom javára. 1882-ben új orgonát építtetett a tördemici templomban, rá következő évben pedig sikerült kijárnia, hogy a gulácsi templom három haranggal gazdagodjon. Papi szolgálatának ötvenedik évében ekként emlékeztek a szorgos plébánosra:

005.jpg 

 

 

Papp Imre

 

Papp Imre Sopronban született 1846. szeptember 22-én, Papp Eduárd és Zitka Karolina nemes szülőktől. A gimnáziumot szülővárosában végezte, de később veszprémi papnövendék lett. 1870. augusztus 2-án szentelték pappá. Káplán volt Nagygannán, majd Márkón, Kaposszentbenedeken, Pacsán, és Balatoncsicsón. Zsinati vizsgáját 1874. október 1-jén tette le. 1881-től Zalahalápon tevékenykedett. 1890-től nemestördemiceni plébános volt, ahonnan 1920-ban vonult nyugállományba. 1927. február 25-én hunyt el.


Az ő nevéhez köthető, hogy 1890-ben újra működhetett a tördemici iskola, Gulácson pedig kéttantermes iskolát szervezett. A gulácsi templomot 1893-ban kívül-belül tataroztatta és új oltárt építtet bele. 1893-ban a plébániaházat tatarozta. A szigligeti templomot 1896-ban javíttatta, az 1897-ben villámsújtotta Szőlőhegyi kápolna tornyát is helyreállítatta. 1900-ban a lábdi kápolnát is restauráltatta, hozzáépítve a sekrestyét s föléje az oratóriumot. A kápolna számára 1897-ben szerzett harangot. A tördemici templom, az ő plébánossága alatt, 1904-ben épült a mai alakjára, tervezője Sterka Péter kiscelli építőmester volt, kivitelezője pedig Keszler Adolf tapolcai kőművesmester. Az építési költségek 34 565,93 koronát tettek ki.

 

 

 Kögl Lénárd

 

http://www.balatonboglar.com/portal/images/blog/sport_tortenet/foci_41.jpg

Kögl Lénárd Mosonszentpéteren született 1916. április 17-én, Kögl Lénárd kereskedő és Wally Teréz szülőktől. A gimnáziumot Győrben és Magyaróváron járta, itt is érettségizett. Ezután papnövendék volt Veszprémben, pappá 1940. június 16-án szentelték.
Káplán volt Balatonbogláron, Nemestördemicen. Kánonjogból 1944-ben doktorált Budapesten, ezután ismét káplánként tevékenykedett. 1944-től püspöki számvevő volt Veszprémben, 1945-ben püspöki tanácsosnak és főszámvevőnek nevezték ki. 1949-től plébánoshelyettes volt Dabronyban, később pedig Jásdra került plébánosként. Balatonbogláron az ő nevéhez köthető a Katolikus Legényegyletet, de fúvós zenekart, és labdarugó csapatokat is alapított a Balaton partján. Bogláron kultúrházat is építtetett, mellette a Leányegyletet és a Szívgárdát is vezette. Veszprémben részt vett a fasizmus elleni ellenállási mozgalomban, és ezért 1944 és 1945 között a sopronkőhidai fegyházba internálták. Szabadulása után elkezdi az egyházmegye gazdasági újjáépítését. A teljesen kifosztott, kiürített püspöki palotát bebútorozta, az összedöntött cserépkályhák helyett új, herendi cserépkályhákat állított. A bombatalálatot kapott jószágkormányzósági épületet 120 000 Ft költséggel újjáépítette, ahova kultúrházat és diákmenzát rendezett be. Farkasgyepűn 120 katasztrális hold gyümölcsöst telepített a földreform során megmaradt területen. Mindszentkállán 20 000 oltvány kiültetésével felújított 7, Felsőőrsön 3 katasztrális hold szőlőt telepített. Saját tölgyfa készletéből 300 hektoliter új szállító hordót készíttetett. Az első termésből 40 hektoliter bort tudott adni az újjáépítendő plébániáknak. Tapolcán 10 mázsa nullásliszt árán üzembe helyeztette a két püspöki malmot. Ezek biztosították a papnevelő intézet és a püspöki központ liszttel való ellátását. A Malomtó partján strandot építtetett. Veszprémben újra üzembe helyeztette a püspöki kertészetet. - Barnahátpusztán helyreállította a 7 tóból álló halgazdaságot. Toldipusztán beindította a sertéstenyészetet. Veszprémben a jószágkormányzóság épületében üzletet nyitott, ahol a gazdaság a saját termékeit árusította. A magyar püspökségek közül csak a veszpréminek sikerült eleget tennie az erdőállamosítási rendelet követelményeinek, 26 falu határában november végére sikerült befejezni az az évi fakitermelést. A kitermelt fával még a püspökség rendelkezhetett, így sikerült még kiadni a kegyúri fajárandóságot az összes plébániának, iskolának, és óvodáknak. A leégett templomok és zárdák épületfa szükséglete is biztosítható volt így. alatonfűzfőn olajfestéket készíttetett a megmentett repcemag olajából és több mint 1000 kg festéket osztott szét a plébániának. Megalapította az egyházmegyei Liturgikus Művet, ahol százszámra készültek a karingek, miseingek, miseruhák, ministránsruhák a háborúban tönkrementek helyett. Ugyanitt gondoskodott az egyházmegye ostya-, misebor-, gyertya-, és tömjén ellátásáról is. A felépített új gazdasági gépezettel biztosította az egyházmegyei központ fenntartását 1949-ig.
Dabronyban templomot építtetett 200 hívő részére, Jásdon elvégeztette a plébániaház felújítását, és a templomot folyamatosan restauráltatta.

 

 

Pauer Antal

 

http://wiki.strandkonyvtar.hu/images/thumb/4/47/Pauer_Antal.jpg/180px-Pauer_Antal.jpg 

Pauer Antal Kolontáron született 1923. január 31-én, Pauer Mátyás földműves, és Rádl Anna szülőktől. A polgári iskolát Devecserben, a kereskedelmi iskolát Veszprémben járta, 1943-ban érettségizett.
Kovács Sándor szombathelyi püspök szentelte pappá Nagykanizsán, a Jézus Szíve-templomban 1948. március 14-én. Káplán volt Káptalantótin, Kőröshegyen, Badacsonytördemicen (1950. június 28-tól 1953-ig), Marcaliban, és Nagyvázsonyban. 1963 szeptemberétől plébánoshelyettes. Papköltő, számos költeménye nyomtatásban is megjelent.

 

Pauer Antal: A Szigligeti várban

Alkonyba hulló nyári délután

Tűnődve ülök fenn a vár fokán.

Köröttem ó-regéknek hangja zeng,
tündér-meséket muzsikál a csend.

A fák között vidám csapat zsibong
felém. Kirándulók. Itt-ott a lomb

takarja őket, ám a kacagás,
mint millió szétszökkent darázs

táncol a fűbe-süppedt köveken.
Nevetni kezd rá minden körülem,

amíg a tarka ár előrecsorog,
tűnik mesém, amely itt futkosott.

Bőhájú férjek, bélelt asszonyok,
suhancok, csitrik – mostlett rokonok –

sorát előzve poszka lányka jön,
mint egy nyakig-láb táncoló öröm;

és omladékról omladékra hág,
elért, lám, a szirtnek csúcsfokát.

Vihogva perdül, körbe-körbe néz;
riog a hangja, - éles, mint a kés:

- Ilyen magasra hozni fel követ?!
Bolondok voltak ám a régiek!...

- A régiek? Bolondok? – Különös -
Magamban mondom, míg a lány köröz
a szirten – szélben ingó szalmaszál! -
Mint gyilkos kéz nyomán a tőr, úgy áll
szívemben ez a röpke, balga szó.

Pillámon megtörik a búcsúzó
alkonysugár; s a tompa rút ütés
nyomán csak tágul egyre az a rés,
amelyen át a múltak hangja rezg.
S a múltak hangja mindjárt szólni kezd;
és élni kezd az ősök szelleme,
amelynek mindig élni kellene…

A halmokon, körül a vár alatt,
ágyú dörög, törik a várfalat.
Üzenget szüntelen a bécsi eb:
- Add meg magad, ha drága életed!

A hódos homlokú pej-paripán
itt nyargal még a kuruc kapitány.

Toronyra máriás zászlót tüzet;
parancsa harsogón kiált: Tüzet!

Pokol viharzik, zúg a zivatar.
Kicsi csapat, de hősi, de magyar,

mely küzd a bástyán, mint kemény acél.
Fent szikla zeng, de benne menny zenél.

A résen, hol férfi elesett,
helyébe hágnak bátor hitvesek,

de szórni szüntelen sírig a vért…
- Szigeti hősök, szóljatok: miért?!

S a távoli százados koron át
meghallom szellemük vérző szavát:

- Ha minket itt meg is emészt a láng,
de unokáink visszanézve ránk,

midőn e bősz tusák kora letűnt,
egy szebb hazában áldják majd nevünk!

… És jönnek itt késő unokák.
Szemük elámul, ámde mitse lát

a hősi vérnyomokból, Istenem!
Itt hályog szürkül mindegyik szemen:

nem sejt e romban drágát, sem nagyot.
Vihogva int: - Bolondok voltatok!

Magamban düh dohog: - Légy átkozott,
kit szül e föld, vagy egykor hordozott,

aki e szent helyt szörnyen káromol!
E romból ima száll, ha csend honol,

ahol most pitypang bontja bimbaját,
pihennek szent anyák és hős apák.

Még járni is e szent köveken
nem volna szabad, csak térdeken;

sem szólni mást, csak hősi éneket.
Csókolni kéni minden porszemet…

Ki ringna most a vízen odalenn?
Talán pár barnabőrű szerencsen?...

Vagy rőtszakállú pózna németek?
Üvöltene nagysereg tatárgyerek?

Ahmed vedelné Badacsony borát!
Oláh nő süttetné tomporát,

susogná az aranyló homokon:
- Be jó, hogy a miénk a Balaton!

Vagy ismernék-e még a szót: - magyar?
S ki volt, akit emitt a fű takar?

A sors-vihar hogy itt magyart hagyott,
nekünk ezért bolondok voltatok?!

Hogy van hazám még, és van gyökerem;
van Istenem, és van még életem;

s az ég alatt akad még örömöm,
azt mindenestül néktek köszönöm.

Ti voltatok a vas, a büszke gát,
ha dúló ár a medrét törte át!

Ti voltatok a mindig-éber őr,
ha önszívünk felé lendült a tőr!

Ti voltatok a munkás kezek itt
építeni utunk az egekig!

Ti voltatok a hősök, a – nagyok!
- Köszönöm, hogy bolondok voltatok…

Szigliget, 1952

 


 

Debreczenyi Gyula

 

Debreczenyi Gyula 1883. február 11-én született Veszprémben, Döbröczönyi Gábor cipészmester, és Bősze Emília fiaként. Gyermekkorától kezdve vallásosan nevelték, így komoly hitbéli tudásra tett szert. Fiatalon elhatározta, hogy papi hivatást vállal. Tanulmányai után 1905. május 26-án szentelték pappá, és még ebben az évben megkapta a lesencetomaji kápláni állást. Hitbéli tudását tovább csiszolva 1913. szeptember 23-án zsinati vizsgát tett. Az ezt követő öt évben ideiglenesen adminisztrátor-kisegítő volt. 1917-től ismét Lesencetomajon látta el kápláni feladatait, majd 1920. január 1-jétől Nemestördemic plébánosává nevezték ki.

A nemestördemici egyházközség sokat köszönhet a lelkes papnak. Minden községben tanítói állást szervezett, Tördemicen négytantermes, Szigligeten pedig egytantermes iskolát építetett. Az ő nevéhez írható nagy részben a tördemici utca kikövezése, a szigligeti balatoni műút és a hajókikötő megépíttetése, az Eger-víz lecsapolása, a kápláni lakás építése, a Hangya Fogyasztási és Hitelszövetkezet létesítése is. Munkásságának elismeréséül Rott Nándor püspök 1934-ben tiszteletbeli esperesi címmel tűntette ki.

1936. február 28-án halt meg a gondoskodó pap. Sírja a badacsonytördemici temetőben található.

Halála után ekként örökítették meg emlékét: „A megboldogult példaképe volt a jó és hívei lelki és anyagi javaiért egyaránt fáradó, a nép és a Balaton-vidék kulturális emelkedését állandóan szem előtt tartó, gondos lelkipásztornak. Reálisan fogta fel a falusi plébános hivatását abban, hogy a nehezen mozduló falunak igényeit és szükségleteit ne csak lássa és emlegesse, hanem azokat minden módon kielégítse. Szüntelen mozgásban volt, állandóan járt a megyei és állami hatóságoknál, elsősorban a saját plébániájának községei érdekében s ezzel összekapcsolta az egész Balaton-vidék érdekeit is. Sok gondolatot termelt, és tervet eszelt ki. Nem egy olyan alkotása van a vidéknek, mely egyenesen neki köszönheti létét. Olyan iskolát emelt községeiben, melyet inkább túlméretezettnek mondtak abban az időben, mint kicsinek.
Amit lelkipásztori munkában a sokoldalú elfoglaltsága mellett maga nem végezhetett el, azt hűségesen végeztette káplánjával és más segéderőkkel. Az egész esperesi kerületnek jó, szerető tagja volt, kinél támaszt, tanácsot, irányítást, buzdítást talált minden pap. Páratlanul szívélyes és jókedvű házigazda volt, aki azt az időt, melyet kollégáinak szánt, soha nem sajnálta és nem tekintette elveszett időnek, amit velük tanácskozásban töltött el." (Körlevél; 1936. márc. 31.)

Az utókor hálával emlékezik a jólelkű plébánosra, munkásságára, tetteire. Debreczenyi Gyula Badacsonytördemic és Szigliget községeket hitben és imádságban buzgóvá tette, a fejlődés útjára irányította.  2001-ben, a szigligeti kikötőben emléktáblát, 2007-ben Badacsonytördemicen szobrot avattak tiszteletére, így jelezvén az utókor hálás emlékezetét.

Áldott legyen a híveiért oly sokat fáradozó plébános!

 

 

Noé Gyula

 

Névtelen.bmp 

Noé Gyula Tagyonban született (Zala megye) 1887. június 29-én, Noé Gábor földműves és Ágoston Karolina szülőktől. A polgári iskola I-III. osztályát Tapolcán, a gimnázium IV-VIII. osztályát pedig Veszprémben végezte el, 1907-ben érettségizett. Pappá szentelték 1911. június 29-én.

Káplán volt Nágocson, Tótszentpálon, Siófokon, Tapolcán és Lesencetomajon.

1922-től plébános Lesencetomajon, majd 1934-től a tapolcai kerület helyettes esperes tanfelügyelője volt. 1936-ban nevezték ki Nemestördemicen plébánosává, 1938-tól kerületi esperes lett, 1938-tól 1961-ig tiszteletbeli pápai kamarásként tevékenykedett.

1941-ben tataroztatta a nemestördemici templom külsejét, illetve ellátta új miseruhákkal a templomot. A Kultúrház építésének befejezése is az ő nevéhez köthető. 1946-ban a badacsonylábdihegyi és a szigligeti Szőlőhegyi kápolnát is helyreállította.

Esperesi tisztségéről 1948. január 12-én mondott le. 1967. december 27-én hunyt el a székesfehérvári Papi Otthonban.

 

 

Körmendy Béla

 

Hit-Élet fényképek (1).jpgSzentbékkállán született 1903. március 23-án, Körmendy Alajos földműves és Huszár Mária szülőktől. A gimnázium I-IV. osztályát Keszthelyen a premontreieknél, az V-VIII. osztályát pedig Veszprémben a Dávid Árvaház növendékeként a piaristáknál járta ki. 1922-ben érettségizett. Pappá szentelték 1926. június 20-án.

Káplán volt Iharosban, majd tanulmányi felügyelő Veszprémben, a Dávid Árvaházban, egyben hitoktató az Angolkisasszonyok Intézeténél. 1932-től Kaposvárott is oktatott. 1937-ben nevezték ki plébánosnak Csökölyben, 1944-től pedig Kővágóörsön, 1957-től Badacsonytördemicen plébános. 1974-ben tiszteletbeli kanonoknak nevezték ki. 1974. július 6-án hunyt el Budapesten. Badacsonytördemicen temették július 12-én.

 

 

 

Willesits Ferenc

 

Wilesits Ferenc Pósaszentkatalinban született (ma: Sankt Kathrein im Burgenland, AUT) 1894. január 16-án. Apja: Willesits János pinkaszentkirályi (ma: Vasalja) vendéglős, anyja Kappel Karolin volt. A szombathelyi szemináriumba 1913-ban vették fel, majd 1917. június 6-án szentelték pappá. Először káplán volt Táplánfaszentlőrincen (ma: Táplánszentkereszt), ezután Tótszentmártonban. Innen vonult be katonai szolgálatra, melyet 1918 szeptemberétől 1919. március 21-ig a 78. és 31. gyalogezredek keretében, először Pozsonyban a katonai parancsnoksághoz beosztva, majd a 78. gyalogezred kórházában ugyanott, végül a köpcsényi (ma: Kittsee, AUT) és jutasi (ma: Veszprém része) tartalékkórházakban, mint tábori lelkész teljesített. 1919-ben egymás után három plébánián is adminisztrátor (plébános-helyettes) volt rövid ideig: Vasnádasdon (ma: Nádasd), Nagycsákányban (ma: Csákánydoroszló) és Nagykölkeden, majd még ugyanabban az évben a kőszegi Kelcz-Adelffy Árvaház prefektusa (tanulmányi felügyelője) lett. 1920-tól a kőszegi tanítónő-képző intézet hittanára. 1925-ben nevezték ki Őriszentpéter plébánosává. A II. világháború alatt újból tábori lelkész lett. 1948-53 között az Őrségi Kerület esperese volt. 1953-tól a szigligeti Szőlőhegyi kápolnában látta el a lelkészi feladatokat. 1981. július 17-én hunyt el Budapesten. Július 23-án temették Szigligeten.  

„1925-ben Mikes püspök lejött bérmálni Őriszentpéterre, és mikor körülnézett, mindent elhanyagolt állapotban talált. A templomba beesett az eső, méteres csalán nőtt a fal mellett, a paplak ablaka betörve, nem lehetett gyertyát gyújtani, annyira befújt a szél. A püspök fiatal papot akart ide, aki rendbe hozza az egyházközség ügyeit. Willesitset szemelte ki, mikor ellenkezett, azzal fenyegette meg, hogy különben elkergeti a villanytalan Zalába.

Willesits keze alatt minden felvirágzott. Az őriszentpéteri plébániának régebben is volt 300 hold birtoka, ebből 40 hold erdő, de olyan rosszul kezelték, hogy még a templom renoválásához szükséges fát sem tudták kivenni belőle. Willesits viszont született gazdaember volt, a föld hasznából minden évben tudott építeni valamit, vagy legalább felújítani, és magának is vett egy kis szőlőt lent a Balatonon.

Huszonöt évig fungált itt, 1950-ben ment el. Kondorfán hivatalos célokra elvették az egyik épületünket, Willesits ezen összekülönbözött a vezetőkkel, mikor látta, hogy nem érdemes tárgyalni tovább, felkelt, és faképnél hagyta őket. Balszerencséjére néhány befolyásos ember is akadt az ellenfelei között. Éjszaka zörgetett az ablakán a rendőr:

– Tisztelendő úr, tessék elmenni, mert reggel elvisszük!

Willesits mindjárt ki is lépett az ablakon, lement a Balaton mellé a szőlejébe. Országos körözést adtak ki ellene, megtudta, volt annyi esze, hogy nem Őriszentpéteren jelentkezett, hanem Pesten. Megvizsgálták az ügyét, de nem büntették meg, beérték azzal, hogy kitiltották a határsávból.” (Moldova György: Az Őrség panasza)

Találatok: 363
Our website is protected by DMC Firewall!