Bódi Mária Magdolna

Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten. A badacsonytördemici templomban keresztelték meg augusztus 15-én. Magdi szülei uradalmi cselédek voltak. Az édesapa iratai hiányában, a szülők sem egyházi, sem polgári házasságot nem köthettek. Magdi a családban vallásos nevelést nem kapott, csak az iskolai hittanórákon vehetett részt. Hitoktatója és tanítója hamar felfigyelt rá. Buzgón végzett elsőáldozásától kezdve Jézus maga vonzotta, vezette minden jóra fogékony lelkét. Talpraesett, vidám, jó tanuló gyermek volt.

image004Bódi Magdi és testvérei

Olvasni nagyon szeretett. Egyéb vallásos könyvek révén egyre komolyabb hitbeli tudásra tett szert, amit tettekre igyekezett váltani.


image006Magdi édesanyjával

Magdi tizenegyedik életévében már nagy igyekezettel segített a háztartásban, a mezei munkákban is jobb keze lett édesanyjának, aki korán észrevette hosszan tartó imádságait. Ezek mindjobban segítették Jézus iránti hűségét, edzették akaratát. Mindenütt segített, ahol szükséget látott.
17 éves volt, amikor Balatonfűzfőn népmissziót tartottak. Vonzotta a szerzetesi élet, ám ennek megvalósulásában akadályt jelentett egyházjogilag törvénytelen származása. Fájó szívvel vette tudomásul, hogy az akkori rendi szabályok értelmében ezt a vágyát nem követheti.
A következő évben a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt. munkásnője lett. A három műszakos beosztás ellenére megtalálta annak a módját, hogy naponta áldozhasson.
A gyárban sokféle ember dolgozott, gyakori volt a káromkodás, de az egyházellenes, rágalmazó beszéd is. Munkatársai tapasztalták, hogy Magdi a vallásossága miatt saját személyét ért ugratásokra talpraesetten válaszol. Az egyházellenes vádakat biztos világnézeti tudással, okos érveléssel, de sohasem sértő módon cáfolta meg. Mivel magatartását a szelíd szerénység jellemezte, munkatársai kezdeti ellenérzeteit tisztelet váltotta fel. Jelenlétében már vigyáztak szavaikra. A gyár vezetői is megbecsülték jó munkáját.
Csinos nő lett, akinek több kérője is volt, de ő mégsem az anyaságot választotta. Húszévesen, első zárt lelki gyakorlatán, kellő megfontolás után, 1941-ben szüzességi fogadalmat tett. 1942-ben kongreganistává avatták. Ezután még nagyobb buzgalommal foglalkozott a Szívgárda keretében az addig is általa vezetett gyermekekkel.
Mindezek mellett sokféle szeretetszolgálattal igyekezett segíteni minden rászorulón. Ezt a munkát még fokozta, amikor a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetsége vezetőképző tanfolyamának elvégzése után nagylányokból kiscsoportot szervezett. A szövetség szellemében, csoportjában, az iparban dolgozó munkáslányokat öntudatos, katolikus világnézetre nevelte, miközben közösen végezték a szeretetszolgálatot, az apostoli munkát, melyet a fiatalok vidámsága jellemzett.
Magdi kérte az Úrtól, hogy fiatalon halhasson meg, és halálával is közelebb segítse a fiatalokat Őhozzá.

image007
1944-ben családja már Litéren lakott. Decemberben a harcok zaja mind közelebbről hallatszott. A nők sorsáról aggasztó híreket hallva elhatározta, hogy élete árán is megtartja fogadalmát, amit Jézusnak ígért. Ennek ideje 1945. március 23-án jött el.
Az asszonyok az óvóhely lejáratánál tartózkodtak, amikor két fegyveres szovjet katona érkezett. Egyikük lett Magdi támadója. Magdi ellenállt, és a katonától megszabadulva menekülni igyekezett, miközben a bunker lejáratánál a többieket figyelmeztette felindult arccal, de nyugodt hangon: "Annuska meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám menjenek innen, én most már meghalok!" - Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona. Magdit az udvaron meglátva azonnal lőtt. Vagy hat lövés fúródott Magdi hátába, aki az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd e szavakkal: "Uram Királyom! Végy Magadhoz!" Zsebében újra a rózsafűzért szorította. Az utolsó golyó szíven találta.
Két hét múlva - az ostromállapot idejére adott római felhatalmazások alapján - szülei szentségi házasságot kötöttek. Az akkori állami törvények szerint ezt polgári kötésnek is elfogadták. Szülei ezután vallásosan éltek.
Magdi az elkötelezett hívő élet számára kedvezőtlen körülmények között élt. Még a szerzetesrendek sem fogadták tagjaik közé, ennek ellenére haláláig hűséges maradt Krisztushoz. A gyári munkások közti tanúságtétele, a szeretetszolgálatban való sokrétű munkája, a fiatal dolgozó lányok közösségbe szervezése és lelki vezetése ma is követendő példa.
2015 áprilisában, Magdi vértanúságának 70. évfordulóján emléktáblát állítottak számára a szigligeti templomkertben. Az ünnepi szentmisét, és a tábla megáldását Márfi Gyula veszprémi érsek végezte. Szép szokás, hogy minden évben megrendezik azt a zarándoklatot, amely bejárja a szentéletű lány életének egy-egy fontosabb helyszínét.
Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási eljárását már megkezdték, reméljük helye lesz a magyar boldogok és szentek között.

image009 image011

Szentmárki Markója László
Mámapusztán

A mámai nagy part felett járok
Hosszú árnyat vetnek az akácok.
Leülök a zsályaszagú fűre
Felém tekint a Balaton tükre.
Ezt a tükröt nézte és csodálta
A majorban élő kis munkásleányka.
Itt üldögélt, kis kezében könyvvel,
Bogárszeme két sarkában könnyel.
Itt sejté meg: indul nemsokára
Jegyeséhez örök mátkaságra.
S a napsugár viszi sugárútján
Égig repült lélekben a kislány.
Aztán meghalt.
Nem volt maradása.
S beteljesült rajt’ az Úr mondása:
Ki mindvégig tiszta szívű itt lenn,
Boldog az, mert meglátja az Istent.
A nap ismét hidat verni készül,
Sugarait veri hídpillérül.
Mennem kéne, messze van még Veszprém,
De ezt a képet örökértig nézném.
Tihany felől harang szava kondul,
én csak állok, bódultan, bolondul.
Fehér sirály bukik le a tóba
Magdi lelke jött látogatóba.

Találatok: 365
DMC Firewall is a Joomla Security extension!