Gazdálkodó őseink – Szigliget gazdasága 1700-1914-ig

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék

1908: Ács István (kanász), Nagy Lajos (urasági inas), Lukács Sándor (kocsis)
1909: Pap György (kertészsegéd), Bándi Károly (gazdatiszt, magánzó), Tölli István (kőfaragó), Somogyi Lajos István (kocsis), Farkas István (kocsis)
1910: Lámpli Bálint (cipész), Horváth János (kanász), Kocsis Dezső (kocsis), Spándli István (gépész), Tóth József (kocsis)
1911: Szabó Klára (cseléd), Bálint József (csikós), Tallián József (kocsis, Szigliget hegy), Szöllősi Ferenc (mezőőr), Bakos Miklós (kocsis), Takács Ferenc (gulyás), Horváth István (pásztor)
1912: Molnár József (kertész), Hőbör Erzsébet (cseléd)
1913: Horváth Mátyás (bányamunkás), Ilia István (kertész), Szántai János (kocsis, szigligeti malom), Katona Ferenc (gulyás), Kudela Antal (gépész), Zöld István (kocsis), Szájer Imre (birtokos)
1914: Kis Alajos (inas), Hőbör Ferenc (kocsis), Protár Vendel (gulyás), Roszony János (késes).
Kiemelendő még a szigligeti molnárok helyzete. A község közigazgatási területén négy malom működött. Egy az Eger-patakon, a mai Szeszfőzde helyén, kettő a Lesence-patakon, amelyek neve Alsó- és Felső-berki malom volt, és egy, az Új-berki malom a Világos-patakon. Pontosan nem ismerjük ezek dolgozóit, hiszen az anyakönyvekben 1890 után csak a „szigligeti malom” megnevezés van leírva, mint lakóhely. Viszont névről ismerjük az itt dolgozó molnárokat: Cságoly Pál (1892), Katona József (1900), Vörös János (1905), Turbék István (1909), Szabó János Vince molnársegéd (1913).
Érdemes megvizsgálni a szigligeti alkalmazottak származási helyeit is. Erről az 1890 utáni anyakönyvekből lehet pontosabb információkat nyerni, hiszen itt a származási helyet is feltüntetik a szülőknél. Hasonlítsunk össze három évet. Az első, 1893-as évben nyolc új névben tűnt fel azok közül, aki nem földművesként, napszámosként vagy béresként dolgoztak. Közülük Németh Matild, Gadácsi Pál és Pap János volt szigligeti származású, Bindics János Tornáról, Szabó József Kisapátiból, Új György és testvére Károly Zalaapátiból, Bokor Gábor pedig Kapolcsról származott. 1900-ban szintén nyolc személy felelt meg a fenti feltételeknek. Közülük csak Kocsis Mihály és Horváth János volt szigligeti származású, Lovasi Károly gyepűkajáni, Mohos István és Pákó György lesencetomaji, Katona József diszeli, Kuczagi Károly zalaegerszegi, Hári Ádám pedig tótkeresztúri lakos volt korábban. 1905-ben hét fő felelt meg a kritériumoknak. Varga Terézia és Marton Lajos származott falunkból, Szűcs György Lesencetomajról, Vörös János Lesenceistvándról, Horváth Lőrinc Miskéről, Sabján János Pötrétéről, Mogyorósi István pedig Nyirádról érkezett. A három kiválasztott év csak példa volt, de hasonló tendencia figyelhető meg a többi esztendőben is. A nem földműves, napszámos vagy béres alkalmazottak és dolgozók kétharmada általában nem volt szigligeti származású. Ennek a tendenciának az oka ismeretlen, ugyanakkor feltételezi, hogy a szigligeti gazdaságok olyan mértékben igényelték a munkaerőt, hogy azt a helyi lakosságból nem tudták megfelelően kitermelni.
Mint fentebb írtuk, 1912-ben már Esterházy Pál volt Szigliget egy részének tulajdonosa. A falusi major modernizálása nagyrészt az ő és unokaöccse, Esterházy János érdeme, erről az időszakról pedig már élénkebb emlékei vannak a szigligetieknek is.
A Zala megyei közgyűlések jegyzőkönyveiben is fennmaradt pár érdekesség a korszakkal kapcsolatban. 1861-ben báró Puteani József kért engedélyt a Raposka és Szigliget közti határban a Világos-patak vizén egy malom megépítéséhez. Ez lett később az Új-berki malom. 1862-ben tárgyalták Jánka Ferenc szigligeti katona végelbocsátását a hadseregből. 1870-ben Szigliget kérelmezte a vármegye számára nyújtandó közmunka elengedését februárban, majd májusban kérelmezték, hogy a (nyilván az elutasító ítélet miatt) közmunkát engedjék át a szigligeti templom építésére. 1888-ban az éves számadások miatt indult átfogó vizsgálat a közgyűlésben, innen ismerjük a szigligeti bírók nevét. 1883-tól-1885-ig Németh István, 1886-1888-ig Varga Gáspár töltötte be a pozíciót, majd 1889 és1891 között biztosan Szabó István. 1898-ban már Kovács István volt a falu bírája. 1894-ben Szigliget a nemestördemici körjegyzőség helyett a nemesvitaihoz akart csatlakozni, ez a lépés feltehetően meghiúsult. 1897-ben felmerült az igény, hogy Badacsonytomaj új községi orvosi állást rendszeresítsenek, ennek kapcsán Szigliget és Tördemic közösen kérelmezték, hogy ennek megvalósulása esetén ők is beletartozzanak az ellátási területbe. 1899-ben Szigliget kötvényt bocsátott ki, majd ennek eladásából egy ingatlanvásárlást fedezett, pontosan nem tudjuk, melyik lehetett ez.
Nem közvetlenül a korszakhoz kapcsolódik, de érdekesség, hogy egy levéltári feljegyzés szerint a bodajki plébánián a halotti anyakönyvben szerepel Varga Lajos bányász neve. Ő 1956. november 5-én hunyt el, fejlövés következtében, harc közben. Számunkra azért lehet érdekes, mert a bejegyzés szerint Szigliget-Szőllőslakon (inkább Szőlőhegy) született 1935. március 23-án Varga Sándor és Páhi Terézia gyermekeként. Ő lehet tehát az 56-os forradalom szigligeti áldozata.
Írásom célja nem csak az volt, hogy megjelenítsem benne kétszáz év történetének egy szeletét, hanem az is, hogy felkeltsem az érdeklődést olyan ősök iránt, akiket csak névről ismertünk, vagy még onnan sem. Az ő arcukat nem ismerjük, de kezük munkájának a nyoma ott van azon a Szigligeten, ahol élünk.

Balassa Dániel

Találatok: 14395
DMC Firewall is a Joomla Security extension!