Gazdálkodó őseink – Szigliget gazdasága 1700-1914-ig

Kategória: Szigligeti történetek

Tartalomjegyzék

A leírás végén megjelennek szigligetiek nevei is. Aláírta Zsiborács Márton bíró, Lukácsa István, Molnár János, Tóth István, Juhász János, Kovács Mátyás, Bakos Ferenc, Szabó Márton, Németh István, Hidasi Imre. Ha ezekhez a nevekhez hozzátesszük egy 1780-as összeírásban szereplő más vezetékneveket is (Fatér, Varga, Kosaras, Mátyás, Jánka, Gadácsi, Szántai, Sipos, Sóstai, Bakonyi, Kötél), érezhető, hogy mai szigligeti fülnek sokkal ismerősebben csengenek, pedig csak 65 év telt el az előző összeírás óta. Ennyi változás történt ilyen rövid idő alatt a falu összetételében. Az 1780-as úrbéri összeíráshoz tartozott még pár pontosítás a 13 évvel korábbihoz képest. Jelzik, hogy a szarvasmarháknak elegendő legelője és itatója van, az erdőkből pedig ingyen termelhető ki a tűzrevaló. Van lisztes malom a határban, ez pedig a mai Szeszfőzde volt. Dicsérik a jó szőlő- és bortermést és leírják, hogy a szigligetiek eljárnak dolgozni a környező szőlőhegyekre is. Ugyanakkor panasz van a földek minőségére, amelyeken a búza nem, csak a rozs, zab és a kukorica terem meg. Továbbra is probléma a kaszálók hiánya, és sérelmezik, hogy nincs helyi piac, ahol a terményt eladhatnák. Ez változott az 1800-as évek elején, ekkor Szigligetnek már volt vásártartási joga. Ekkor már minimum három majorja volt a falunak (Cifra, falusi, Patacs), így igen élénk gazdasági élet folyhatott akkoriban Szigligeten. 1809 után mindhárom kikerült a Lengyel család kezéből, 1818-ban a Ciframajor Taródházi Kiss Ignácé volt, a Patacs és a falusi major pedig a Puteani családé. Az 1850-es években aztán szépen megszaporodnak a forrásaink, így ezek elemzésével folytatjuk. Az 1854-55-ben készült II. katonai felmérés szerint a későbbi Kongói major helyén, Lesence és a Világos patakok közti területen Schäferei volt, tehát valószínűleg juhtenyésztés folyt a területen, a Gestüt kifejezés pedig lótenyésztésre utal. Jelöli a Ciframajort is, valamint a faluközpontban több nagyobb épületet, ezek voltak a falusi major ma is álló épületei. Hasonló információ van az 1846-os határok térképén, az 1858-as kataszteri térkép viszont egészen páratlan információforrás. Nem csak a birtokosok földjei, de a paraszti parcellák is nevesítve vannak rajta. Összesen 1590 parcellára voltak osztva a szigligeti mezőgazdasági területek, amelyeket a Kovács György szigligeti bíró által aláírt térképen feltüntetnek. A külső területeken ekkor a Puteani és a Forgách család osztozott, a helyi lakosság pedig a Réhelyen, az Iharoson, a Külső- és Belsőhegyen, a Szőlőhegynek nevezett Királyné szoknyáján, a Csukon, valamint a Füzeskerti részen.
Mint említettem a cikk elején, az anyakönyvekben szereplő adatokat 1860-tól dolgoztuk fel. Ettől az évszámtól kezdve szeretném bemutatni a különböző szigligeti pozíciók betöltőit, hiszen az anyakönyvi bejegyzésekben mindig oda volt írva a foglalkozás is. A legnagyobb számú csoporttal, a földművesekkel, vincellérekkel, napszámosokkal és béresekkel most nem foglalkozom. Természetesen csak azok kerülnek be a vizsgálatba, akiknek született gyermekük, vagy keresztszülők voltak.
Először az 1860-tól 1890-ig terjedő részt fogjuk vizsgálni. A nevek után zárójelben leírt évszámok a személy első anyakönyvi említésének évét rögzítik. 1860-ra már valószínűleg négy major üzemelt, hiszen a Kongói juhászat is gazdasági központtá alakult.
Vegyük először a Kongói major alkalmazottait. Ez az egység végig a Puteani család tulajdonában volt egészen 1910-ig. Lovász és csikós volt Bálint László (1860), majd Zöld János (1889) juhász Szőke István (1865), Takács András (1868) és Kiss Ferenc (1887). Hajdúként szolgált Rédei Lajos (1865), erdőkerülőként Major Péter (1878), csőszként pedig Izsó János (1889) állt alkalmazásban. A Kongói majorban lakott, és az innen nem messze fekvő malomban dolgozott molnárként Molnár Lajos (1872), majd Egresi Lajos (1880). Urasági gazda beosztásban dolgozott Német Mihály (1882), kocsisként Bicsérdi Lőrinc (1884) és valószínűleg Bíró István (1887) is.
A Patacs major szintén Puteani József tulajdona volt, és valószínűleg ő is alapíthatta. Juhászként dolgozott Városi Vendel (1865) és Altner Péter (1876). A Városi családnál érdemes megemlíteni, hogy Városi János (1865) és Városi Mihály (1867) is juhászként dolgozott Szigligeten harmadik testvérükkel egyetemben, de róluk nem derül ki, melyik egységben. Kanász volt Tasler József (1880), gulyás pedig Somogyi Péter (1881). Látható, hogy ez nem volt egy nagy létszámú mezőgazdasági üzem, ugyanakkor a létszámot gyarapíthatták a vándorcigányok, akik többször is a Patacsban húzták meg magukat (erre utal a Kódisgödör elnevezés is). Itt született gyermeke László Józsefnek (1866) vagy Balogh Mihálynak (1867).

Találatok: 14388
DMC Firewall is developed by Dean Marshall Consultancy Ltd