Palonai Magyar Bálint

Kategória: A szigligeti vár lakói

Tartalomjegyzék

Mivel Fonyód ellen intézett támadások közül eddig egy sem sikerült, 1561. december 26-án a pécsi, a simontornyai, a koppányi és a kaposi törökök együtt törtek be a fonyódi szigetbe. Ami gabonát asztagba találtak, azt ezúttal is elégették, de a várban semmi kárt sem tehettek, sőt lovakban és emberekben ők vallottak kárt. „Ismét kerülnek rám, – jelenti Magyar Bálint a támadás után - Isten segítségével elvárom őket.”
Az 1562. évben Salm győri generális a magyar hadakkal együtt Hegyesdet ostromoltatta. Magyar Bálint is ott volt a seregével. A törökök keményen tartották magukat, de mivel a palánk összeomlóban volt, a föladásról tanakodtak. Bár sok magyar és német előkelő úr volt ott, a törökök csak Magyar Bálinttal akartak alkudni. „Ide a sátorhoz futának utánam az sáncból valami darabontok – írja a nádornak Magyar Bálint -, kik mondták, hogy a törökök engem üvöltenek… Az sáncba menék és onnét az várhoz. Kérdém, miért kiáltatok engem? Mondák, hogy ím szablyáinkat kihányjuk, az házat is megadjuk és mi magunkat is rabságra adjuk, csak az Istenért az darabantnak (hajdúknak) ne hagyj levágni!
Salm generális nem akarván, hogy a törökök a várat magyar embernek adják föl, folytatta az ostromot és lelöveté azt a törököt is, akinek Magyar Bálint szót nyújtott. Gondolhatjuk, hogy mi módon esett ez az eljárás Magyar Bálintnak, aki a vitézi szokástörvényt mindig nagyra tartotta.
Íme ez az eset is mutatja, milyen tekintélye volt Magyar Bálintnak a török előtt.
Ezen tekintély kivívásában sok részük van a katonáinak is, Magyar Bálint huszárjai és hajdúi abban az időben nagy hírre vergődtek. A gazdájuk nagyra is tartotta őket. Ha rabságba estek, ő vesződött a kiváltásukon, ha a fizetetlenség miatt szenvedniök kellett, ő segített rajtuk. A szomszéd urakkal és kapitányokkal való civakodása is nagyrészt a katonái miatt történt. Magyar Bálint uram hajdúi ugyanis a falvakon sok csintalanságot tettek, de ő még ilyenkor is védte őket, nem törődvén azzal, hogy tömérdek ellenséget szerez ez úton magának. Különösen a hajdúi ellen volt sok a panasz. Az 1558-ik évben például már maga a király intette meg hajdúi miatt, Magyar Bálint erre megírta a nádorispánnak, hogy a mások szabad hajdúinak fosztogatása miatt ő reá kiáltanak. Horváth Márkó – úgymond – meg tudja mondani, kik tartják az uratlan hajdúkat! „Hiszem, hogy aki őfelségének énreám ez méltatlan panaszt tette, nem jóakaróm.”
A következő évben Gyulaffy László ellen már ő emelt panaszt, akiért a szolgáit elfogta s szabad ispán módra hatalmasul tartja, és törvényhez nem hozza őket. „Ha bűnösök volnának, ölné meg a törvény őket.”
A Magyar Bálint ellen indított sok panasznak (a katonái erőszakoskodásán kívül) az volt az oka, hogy őkigyelme ami földet a töröktől visszafoglalt s nehéz küzdelemmel megőrzött, megtartotta, hogy a háza népét és vitézeit táplálhassa. A jogos tulajdonosok azonban ebben erőszakot láttak s ezernyi panaszt emeltek Magyar Bálint ellen. Még Thúry György is, akivel különben jó barátságot tartott, 1559.benpanaszt bocsátott ellene a nádorispánhoz.”Bizony – feleli rá Bálint uram – nem várnám az jó barátomtól, hogy nagyságod előtt így rongál a levelében! Én – írja Magyar Bálint – atyámfiai és vitézeim halálával török kézből bírtam azokat a földeket. Nem sokat tudok itt, aki Fonódnál közelebb legyen a török torkához! De ha a falvakat mind másnak osztják, őfelsége a végházat is adja másnak, mert látja Isten, énnekem nincs mivel tartanom, teljességgel kifogytam belőle.”
Magyar Bálint – amint tudjuk – egyszerre több végháznak is kapitánya lévén, azoknak javítása és építése is az ő nyakába szakadt. Bár a törvények az efféle munkákat a jobbágyok kötelességévé tették, egyik úr sem bocsátotta el szívesen a jobbágyait az ilyen munkára. S ha Magyar Bálint fenyegetni kezdé a földesurakat, mindannyian ellene fordultak s özönvízmódjára bocsátották a panaszt ellene a nádorispánhoz és a királyhoz.
Ha mindezekhez még hozzáveszzük, hogy a hirtelenharagú Magyar Bálint az ilyen esetekben senkinek adósa nem maradt, úgy könnyen megértjük, miért kiáltottak rá annyi bűnt igaztalanul. Mert hiszen tudnunk kell, hogy még gyilkossággal is vádolták őt ellenfelei! A János deákon esett sérelmet is neki rótták föl bűnül, pedig Magyar Bálint nem os látta őt.
Bizonyos dolog, hogy Magyar Bálint nem született angyaltermészetű embernek s így emberi fogyatkozásokkal volt teljes, de azért az ellene szórt vádak javarésze mégis hamis vád volt. Ezért őkigyelme mindig szívesen ment a törvény elé, tudván, hogy ott csak a vádlóinak gyűlik meg a bajuk.
Ez időben történt, hogy Magyar Bálint ellenségei: Zrínyi Miklós, Tahy Ferenc és Pernezy András Somogy megyét fölbíztatták, hogy Magyar Bálint ellen az udvarnál és az országgyűlésen panaszt emeljenek. Könnyű volt ezt nekik kivinniök, mert Magyar Bálintra amúgy is nagy volt a harag az ő szabad hajdúinak garázdasága miatt. A nádorispán érthető haraggal vette a Magyar Bálint ellen szórt vádakat. Haragjában azt írta neki, békélne meg először az Istennel, azután a világi emberekkel! Magyar Bálint erre imigyen felelt a nádorispánnak: „Érti nagyságod az magyarok dolgát, hogy azt, ki őnékiek szolgált, örömest mindenkor meg akarták enni! De énrám nem Somogy vármegye panaszol, hanem az, kik az Dráván túl lakna, mint Tahy Ferenc és Pernezy András, kik az én árnyékomban nyugosznak!”
A király a panaszok megvizsgálására komisszáriusokat küldött Somogyba. „A komisszáriusoktól – írja Magyar Bálint – én semmit sem rettegek, mert hiszem, hogy a sok csacsogónak a szájukat bedughatom!” ehhez a kijelentéséhez még hozzáfűzi, hogy a török a falukra véres nyársat hordoztat. Közhír, hogy Fonyód ellen készül. „Isten segítségével – írja – itt talál bennünket.”

Találatok: 13956
DMC Firewall is a Joomla Security extension!