Palonai Magyar Bálint

Kategória: A szigligeti vár lakói

Tartalomjegyzék

Ez időtől fogva Magyar Bálint neve a törökök között egyszerre ismertté lőn. S hogy meg ne feledkezzenek róla. Arról maga Magyar Bálint gondoskodott. Pécs és Siklós szőlőkoszorúzta hegyei és cseredombjai gyakran visszhangozták az ő hangját; sokszor látták száguldó csapatát. Pedig Magyar Bálint ekkor még nem volt tiszt, csak főlegény. A Pécsett lévő 300 huszár közül csak tizenkettő volt az ő kardja alatt. Így állván a dolog, kissé különösnek tetszik Istvánffynak azon állítása, hogy Pécs föladásában Magyar Bálintnak jelentékeny része volt. Ránk maradt 1543-ból a pécsi mustralajstrom, valamint Szaniszló pécsi püspök jelentése őfelségéhez. Ezekből kiviláglik, hogy Magyar Bálint ott csak szerény altiszt (főlegény) volt és 12 lovasnak parancsolt. A vár dolgába beleszólása nem lehetett.
Gyáva futása nem os valószínű, hiszen maga Isvánffy is híres és bátor vitéznek mondja őt. S ha gyáván viselte volna magát Pécsett, Nádasdy nem fogadta volna szolgálatába s nem tette volna őt a nádori csapatok főkapitányává.
Magyar Bálint Pécsről Szigetvárra ment s ott folyton portyázgatott s a törököknek sok kellemetlenséget okozott. A pécsi törökök nem is szűnnek meg panaszkodni. Az 1549. évben például Dervis bég magyar levélben írja, hogy a király szolgái a mecseki, a siklósi, a fejérvári és a budai utakat állják és lesik a törököket. „Rabjaink közül - írja Dervis bég – ki Állya Mátyásnál, ki Magyar Bálintnál vagyon.”
Szigetvárról Szigliget és Fonyód várába került Magyar Bálint. Mindkét helyet, de különösen az utóbbit nagyon megerősítette. Bár e két erősség védelme is elég gondot adott neki, azért másutt is elég dolga akadt. Nádasdy intézkedésére hol itt, hol amott találjuk őt. A ha kiütött a háború, Nádasdy seregévek ő is a táborba vonult. Akárhova vitte őt a sors, Nádasdy Tamással folyton levelezett. Levelei kétségtelenül hirdetik, hogy szíve szerint vonzódott gazdájához. Az 1549. évben írja például Nádasdynak, hogy parancsait híven teljesíti: „mert énnekem ez országban nincsen több bizodalmam az Isten után, mint te nagyságodhoz. … könyörgök, elvigye rólam az haragját; mert látja az Isten, hogy bűntelen vagyok.”
Hogy miért haragudott Nádasdy Tamás, azt nem nehéz kitalálnunk. Magyar Bálint és Állya Mátyás folyton portyázott. Több török vitézt elfogtak és pénzt is eleget szereztek. A török azonban mindent visszakövetelt, mivel békesség idején történt a portyázás. A király meghagyta a két kapitánynak, hogy a török rabokat és a pénzt azonnal adják vissza. A budai basa azonban nagy hévvel követeli a visszaszolgáltatást. Ám Magyar Bálintnak és Állya Mátyásnak hiába írt volt őfelsége. Ők csak mosolyogtak a királyi rendeleten. Ezért a király meghagyta Nádasdynak, hogy hadát vezesse Magyar Bálint ellen, s kényszerítse őt a török rabok s a pénz kiadására.
Nádasdy - amint Magyar Bálint levele mutatja. Nem indított hadat Bálint uram ellen, hanem levéllel intézte el a dolgot.
Kiütvén az erdélyi hadjárat, Magyar Bálint a gazdájával, Nádasdy Tamással együtt részt vett abban. Tudjuk, hogy Lippa elfoglalását (1551-ben) elsősorban Nádasdynak és az ő vitézeinek köszönhetjük. Mikor az ostromló sereg már-már lelkét vesztette, Nádasdy leszállt a lováról s zászlót ragadván, Magyar Bálinttal együtt gyalog rohant az ostromra. A vitézek a nyomukban lévén, a várat hamarosan elfoglalták. Erdélyben is kitüntette magát Magyar Bálint s így közte és Nádasdy közt lévő barátság napról-napra erősbödött. Az erdélyi hadjáratot Magyar Bálint a saját költségén küzdötte végig. Idegen földön lévén – írja ő maga 1552-ben -, nem akart alkalmatlankodni, „de immár – úgymond – meg kell kiáltanom te nagyságodnak az én szükségemet, mert nincs kinek kiáltanom, hanem csak te nagyságodnak.”
Visszatérvén Erdélyből, hol Fonyódon, hol Pápán szolgált s ama kor szokása szerint éjjel-nappal azon törte a fejét, hol s mi módon árthat a töröknek. Egyszer itt, máskor ott leselkedik a seregével. „ha valahová utat tehetnénk, - írja ő maga - örömest tennénk! Egyik nap Fonyód körül vet lest, másnap Karád körül száguld, majd meg Csáfordról jelenti, hogy vitézeit Márton porkolábbal a Rába mellé bocsátá. Aztán ismét Karakóról írja, hogy a Marcal mellett vagyon, „ha te nagyságod akaratja volna, – írja Nádasdynak – bocsátnánk ki valami kis csatát, húsz, avagy huszonöt legényt, netalántán az Isten adna valami szerencsét.”
És így ment ez folyton. Nem csoda, hogy aztán, ha a török szomszédok rendre jelentik, hogy Magyar Bálint uram nyakonkötve hordatja a török falvakat. De ami a töröknek kedvét szegte, az Nádasdy Tamást örömre gerjesztette. Jókedvvel irogat Magyar Bálintnak, dicséri bátorságát, éberségét és jó gondviselését. Az ő érdemének tulajdonítja, hogy az a vidék magyar jobbágy híjával eddig nem lett. Ha Bálint napja elérkezett, még külön is köszönti őt. Így tett 1552-ben is, amikor aztán Magyar Bálint uram (február 19-én) ilyen választ tett: „hol te nagyságod azt parancsolja, hogy én az te nagyságod egészségeért egy pohár bort köszönjek, meghigyje te nagyságod, hogy még az levelet nem hozták volt addig gyakortasággal az te nagyságod egészségeért bort köszöntem. És az mely embere te nagyságodnak énnékem parancsolta , hogy rá köszönjem egy pohár bort, én rá köszöntem és örömest megittam az te nagyságod egészségeért, hogy az Isten adjon te nagyságodnak sok jó esztendőt és szent Bálint napját érnie!”
A derűt ború szokta követni, Magyar Bálint víg kedélye is hamar bosszúságra fordult. Éjjeli száguldáskor lovával együtt fölborult és össze-vissza törte magát. „Megköpülöztettem volt magamat, – írja Therjék Tamásnak – és folyosó esett kezemre, azért sem lovon, sem kocsin nem járhatok, míg az Isten könnyebbséget nem ad.” Alig, hogy e baját kiheverte, a döghalál szállt Somogyra s a vitézeit egymás után szedegette el tőle. ”Istennek ostora - jelenti 1553-ban – nagy vagyon a halál miatt e földön. A szegény somogyvári apát úr is megholt.”

Találatok: 13824
DMC Firewall is developed by Dean Marshall Consultancy Ltd