Időjárás
Naptár
Utolsó hónap április 2014 Következő hónap
H K SZ CS P SZ V
week 14 1 2 3 4 5 6
week 15 7 8 9 10 11 12 13
week 16 14 15 16 17 18 19 20
week 17 21 22 23 24 25 26 27
week 18 28 29 30
Címlap Bemutatkozunk Természeti értékeink Vizeink élővilága

Vizeink élővilága

Állatok

A magyar tenger szerencsére sokat megőrzött természeti csodáiból, így a faunája is színesnek mondható. A tó vízminőség szempontjából alapvető élőlényei a vándorkagyló és az édesvízi szivacs. A nádasokban, illetve a patakokban előfordulnak a mocsári csigák különböző fajtái. A tápláléklánc alján tartózkodó élőlények közül érdemes még megemlíteni a nagyszámú rovarseregletet. A víz tetején közönséges molnárkák futkosnak vízi csiborok társaságában, a levegőt pedig színpompás szitakötők, lepkék és a turisták ellenségei, a szúnyogok töltik be. Érdemes megjegyezni, hogy a lámpák körül nagy tömegben rajzó árvaszúnyog nem csíp, ellenben a sárga szúnyoggal. A rovarok, illetve lárváik fontos táplálékforrást jelentenek a Balaton halállományának. A kisebbek, mint a szélhajtó küsz, nagy rajokban halad a vízben, míg a part menti vizekben sügér, durbincs, naphal vagy vörösszárnyú keszeg él. A Tapolca-patak egyik érdekes hala a domolykó, valamint a néha fel-felbukkanó pisztráng. A tó legnagyobb számban előforduló uszonyosai a dévérkeszeg és a kárász, valamint a folyamatosan telepített ponty. Eléggé elszaporodott a tóban a növényzet megfékezése céljából telepített fehér busa, amely mára a halászok egyik kedvelt célpontjává vált. A nád mellett várja áldozatát, az akár két méteresre, vagy nagyobbra is megnövő lesőharcsa, amely a tó legnagyobb ragadozója, még a kacsákra is veszélyt jelentve. Szintén a part mentén vadászik a csuka, a mélyebb vizek korlátlan ura pedig tavunk jellegzetes hala, a fogassüllő. A kisebb halakra néhány hüllő, elsősorban a kockás-, és a vízisikló jelentenek veszélyt, de él a tóban mocsári teknős is. A békaállomány is jelentős, a leggyakoribb fajok a zöld levelibéka, a kacagóbéka, a kecskebéka vagy a vöröshasú unka, amelyek hangja a nyáresték megszokott „zenéje” Szigligeten. A hüllőkre elsősorban a vízimadarak jelentenek veszélyt. A nagykócsag vagy a szürke gém rendszeresen látható a nádasokban, valamint a Tapolca-patak mentén, míg az óvatosabb bakcsónak általában csak a hangját halljuk. A rejtettebb életmódú madarak közül érdemes megemlíteni a búbos vöcsköt, a kis vízicsibét, vagy a patakokban gyakran előforduló szárcsát, illetve a ritka, de jellegzetes tollazatú jégmadarat. A nádasok kismadarai a foltos nádiposzáta, a nádirigó vagy a nádi tücsökmadár, felettük pedig barna rétihéja köröz az égen fenyegetően. A gyakran látott, és már-már jellegzetesnek mondható fajok a bütykös hattyú, a tőkés réce, vagy a kikötőben folyamatosan repkedő dankasirály és a küszvágó csér. Az emlősök képviselői a tömzsi pézsmapocok, valamint a ritkán látható nyurga ragadozó, a vidra. A part menti nádasokban, réteken nagyszámú szarvas-, őz-, és vaddisznópopuláció él.

Növények

A Balaton északi partján az egykori hatalmas nádasokból napjainkra is maradtak foltok. Ezeket fedőnád, keskenylevelű gyékény, valamint zsombéksás alkotja. A vízben hínárfélék (békaszőlő) és fonalas alga, a tetején békaszőlő él. A part mentén, valamint a patakokban megtelepedett a sárga vízililiom, a rence és a tavirózsa. A parton pedig több helyütt terebélyes éger és kocsányos tölgyfák adnak árnyékot a horgászoknak. A patakok mentén ültetett jegenyenyárfák emelkednek ki a tájból. A Szigliget környéki láprétek is fontos és ritka növényfajokat rejtenek. Különféle védett kosborfajok, a mocsári kardvirág vagy a kornistárnics szépségében gyönyörködhetünk. Viszonylag nagyobb populációja él Szigliget vizes élőhelyein a gyapjúsásnak, a lápi nyúlfarkfűnek, vagy az illatos hagymának.