Időjárás

Naptár

Utolsó hónap december 2014 Következő hónap
H K SZ CS P SZ V
week 49 1 2 3 4 5 6 7
week 50 8 9 10 11 12 13 14
week 51 15 16 17 18 19 20 21
week 52 22 23 24 25 26 27 28
week 1 29 30 31
Címlap Bemutatkozunk Természeti értékeink Vizeink élővilága

Vizeink élővilága

Állatok

A magyar tenger szerencsére sokat megőrzött természeti csodáiból, így a faunája is színesnek mondható. A tó vízminőség szempontjából alapvető élőlényei a vándorkagyló és az édesvízi szivacs. A nádasokban, illetve a patakokban előfordulnak a mocsári csigák különböző fajtái. A tápláléklánc alján tartózkodó élőlények közül érdemes még megemlíteni a nagyszámú rovarseregletet. A víz tetején közönséges molnárkák futkosnak vízi csiborok társaságában, a levegőt pedig színpompás szitakötők, lepkék és a turisták ellenségei, a szúnyogok töltik be. Érdemes megjegyezni, hogy a lámpák körül nagy tömegben rajzó árvaszúnyog nem csíp, ellenben a sárga szúnyoggal. A rovarok, illetve lárváik fontos táplálékforrást jelentenek a Balaton halállományának. A kisebbek, mint a szélhajtó küsz, nagy rajokban halad a vízben, míg a part menti vizekben sügér, durbincs, naphal vagy vörösszárnyú keszeg él. A Tapolca-patak egyik érdekes hala a domolykó, valamint a néha fel-felbukkanó pisztráng. A tó legnagyobb számban előforduló uszonyosai a dévérkeszeg és a kárász, valamint a folyamatosan telepített ponty. Eléggé elszaporodott a tóban a növényzet megfékezése céljából telepített fehér busa, amely mára a halászok egyik kedvelt célpontjává vált. A nád mellett várja áldozatát, az akár két méteresre, vagy nagyobbra is megnövő lesőharcsa, amely a tó legnagyobb ragadozója, még a kacsákra is veszélyt jelentve. Szintén a part mentén vadászik a csuka, a mélyebb vizek korlátlan ura pedig tavunk jellegzetes hala, a fogassüllő. A kisebb halakra néhány hüllő, elsősorban a kockás-, és a vízisikló jelentenek veszélyt, de él a tóban mocsári teknős is. A békaállomány is jelentős, a leggyakoribb fajok a zöld levelibéka, a kacagóbéka, a kecskebéka vagy a vöröshasú unka, amelyek hangja a nyáresték megszokott „zenéje” Szigligeten. A hüllőkre elsősorban a vízimadarak jelentenek veszélyt. A nagykócsag vagy a szürke gém rendszeresen látható a nádasokban, valamint a Tapolca-patak mentén, míg az óvatosabb bakcsónak általában csak a hangját halljuk. A rejtettebb életmódú madarak közül érdemes megemlíteni a búbos vöcsköt, a kis vízicsibét, vagy a patakokban gyakran előforduló szárcsát, illetve a ritka, de jellegzetes tollazatú jégmadarat. A nádasok kismadarai a foltos nádiposzáta, a nádirigó vagy a nádi tücsökmadár, felettük pedig barna rétihéja köröz az égen fenyegetően. A gyakran látott, és már-már jellegzetesnek mondható fajok a bütykös hattyú, a tőkés réce, vagy a kikötőben folyamatosan repkedő dankasirály és a küszvágó csér. Az emlősök képviselői a tömzsi pézsmapocok, valamint a ritkán látható nyurga ragadozó, a vidra. A part menti nádasokban, réteken nagyszámú szarvas-, őz-, és vaddisznópopuláció él.

Növények

A Balaton északi partján az egykori hatalmas nádasokból napjainkra is maradtak foltok. Ezeket fedőnád, keskenylevelű gyékény, valamint zsombéksás alkotja. A vízben hínárfélék (békaszőlő) és fonalas alga, a tetején békaszőlő él. A part mentén, valamint a patakokban megtelepedett a sárga vízililiom, a rence és a tavirózsa. A parton pedig több helyütt terebélyes éger és kocsányos tölgyfák adnak árnyékot a horgászoknak. A patakok mentén ültetett jegenyenyárfák emelkednek ki a tájból. A Szigliget környéki láprétek is fontos és ritka növényfajokat rejtenek. Különféle védett kosborfajok, a mocsári kardvirág vagy a kornistárnics szépségében gyönyörködhetünk. Viszonylag nagyobb populációja él Szigliget vizes élőhelyein a gyapjúsásnak, a lápi nyúlfarkfűnek, vagy az illatos hagymának.