Időjárás

Naptár

Utolsó hónap október 2014 Következő hónap
H K SZ CS P SZ V
week 40 1 2 3 4 5
week 41 6 7 8 9 10 11 12
week 42 13 14 15 16 17 18 19
week 43 20 21 22 23 24 25 26
week 44 27 28 29 30 31
Címlap Bemutatkozunk A hely szelleme Szigligeti történetek Májusi Mihály: Szigliget kultúrkrónikája

Májusi Mihály: Szigliget kultúrkrónikája

Idézetek Májusi Mihály tanár bácsi 1975-ben készített, Szigliget kultúrkrónikája című művéből:
„…Ezeket a színdarabokat kultúrotthon híján az iskolában vagy a jelenlegi tanácsház épületében mutatták be, mindig nagy nézőszám és siker mellett. Ezek a népszínművek megfeleltek a kor ízlésének, többjük klerikális beállítottságú volt. Horváth Károly, aki ma már az éltesebb emberek közé tartozik, jól emlékszik ezekre az időkre. Akkoriban könnyen ment egy színdarab megszervezése: sok fiatal volt a faluban, nem volt konkurencia a TV részéről, mert ilyen akkor még nem létezett. Szinte községi ünnepnek számított, amikor színdarab előadásra került sor. Lelkesedtek érte a fiatalok és felnőttek egyaránt. Ma, 1975-ben ennek csak az emlékei élnek, ez ma már a falu kultúrtörténetének szerves része. Igaz, 1945 után meg egyszer fellendült a lelkes, e munkát szerető pedagógusok és a már említett Horváth Károly vezetésével. „
„…A felszabadulás után a hagyományokkal rendelkező falusi színjátszás községünkben ismét fellendült. Az első színdarabok még vallásos tárgyúak voltak, mint például „A negyedik parancsolat”. Ezek pedagógusok irányításával az akkori ifjúsági szervezetek, mint a MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség – a szerk.), EPOSZ (Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége – a szerk.), majd később a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége – a szerk.), illetve a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség – a szerk.) rendezésében kerültek bemutatásra. Lelkes fiatalok, leányok és fiúk alkották a színjátszó gárdát, akik önként és örömmel vállalkoztak ilyen feladatokra. Lelkesedésük akkor, az 50-es években még érthető. Ha már színházat nem láthattak, mert nem volt módjuk elmenni, televíziót nem nézhettek, mert hol volt az még abban az időben, akkor, nagyon helyesen és okosan szabad estéjüket kitöltötték úgy, hogy legalább színházat játszottak. Legsikeresebb darabjaik voltak a Gyöngyös bokréta, Két szív egyért, Muskátlis ablakok, Tihanyi halászok. Nagy tetszéssel fogadta annak idején a közönség Fazekas Mihály Ludas Matyiját. 1958-ban mutatták be a Légy jó mindhalálig című darabot. Ennek felnőtt szereplőit zömmel pedagógusok adták, gyermek szereplői pedig úttörők. Móricz másik művével (Nem élhetek muzsikaszó nélkül) ugyancsak nagy sikert aratott a színjátszó csoport. Ezzel a darabbal a megye határain kívülre is eljutottak: bemutatták Zalában és Somogyban is, ahol a közönség nagy tetszéssel fogadta. A KISZ szervezet rendezésében a 60-as évek végén került a falu közönsége elé az Esküvő című modern darab, melyben a régi és új nézet, felfogás ütközik össze. A kitűnő díszletek és jó alakítás ellenére az első napi telt ház után a második előadáson üresek voltak a székek, sőt a darab mondanivalóját nagyon sokan negatív kritikával illették. Azok számára, akik látták nagyon emlékezetes marad az 1967-ben bemutatott Fanni hagyományai című darab. Nem csak azért, mert ez volt a községünkben utoljára bemutatott előadás. Nagyon szép előadás volt kitűnő díszletekkel és még kitűnőbb alakításokkal. A fiatalok mellett sok idősebb ember szerepelt benne, s valahogy visszagondolva az az érzése támad így utólag a múltba révedő emlékezetnek, mintha ezek a 40-50 éves, munkában elfáradt, de a színjátszást szerető „öregek” úgy léptek volna a színpadra, azzal az eltökélt szándékkal, hogy most még egyszer utoljára megmutatjuk. És ez dicséretükre legyen mondva és köszönet érte, sikerült nekik, mert nagy tapsot kaptak. A már említett Horváth Károlynak ez volt a 24. színdarabja, melyben játszott. Különben az egész családja lelkes színjátszó volt. A Fanni hagyományaiban rajta kívül szerepelt felesége, két leánya, sógora és két unokaöccse is.
A község művelődésének történetében oly fontos szerepet betöltő színjátszás, amely évek, évtizedek során a szórakozáson túl az önművelést jelentett, a játszva tanulást, estéket betöltő vidámságot, ma már fényét elvesztette. Azóta nagyot változott a világ. Más a fiataloknak és a felnőtteknek is az érdeklődési köre. Ma már a televízión, ezen a világra tekintő ablakon a világ eseményei és a természetesen a színház is bevonult az egyszerű falusi emberek hajlékába. Ebből adódóan talán kissé elkényelmesedtünk, befelé fordultunk, otthonülővé váltunk. Ez alól községünk sem kivétel. Tényként kell elkönyvelni a tömegkommunikációs eszközök nevelő hatását, de számolni kell a negatív oldalaival is…”

Összeállította: Takács József