Bemutatkozunk A település története
A település története - Pusztuló vár - épülő falu
Pusztuló vár - épülő falu
A vár hadászati jelentősége a török hatalom hanyatlásával mindinkább kisebbedett. Az 1655. évi 3. törvénycikkely az őrséget 10 huszárra és 25 hajdúra korlátozta, 1671-ben pedig 1 hajdú hadnagy alatt már csak 5 huszár és 20 hajdú szolgált. A hódoltság megszűnése után az ország védelmében Szigligetnek már nem jut szerep. A vár későbbiekben a Lengyel-család birtokainak olyan része, melynek fenntartása igen költséges. Pusztulása a 17. század legvégén kezdődött: egy viharos napon villámcsapás következtében kigyulladt és nagyobb része leégett. Akkor pusztultak el a várra vonatkozó oklevelek, számadások és egyéb feljegyzések, melyeket ott őriztek. A pusztulást igen meggyorsította Lipót császár 1702-ben kiadott rendeletének végrehajtása: a császár az ország nyugalmára és nehéz anyagi helyzetére hivatkozva elrendelte a magyarországi várak legnagyobb részének tervszerű lerombolását. Rákóczi szabadságharca idején a Dunántúlt megszálló kuruc seregek már nem is használják a várat, amiből arra következtethetünk, hogy teljesen használhatatlan állapotban volt abban az időben. Köveit elhordják az újraépülő falu házainak építéséhez. A 18. század második felében a Lengyel-család egy kúriát építtet a vár alatt, kapuja fölé befalaztatta a család régi címerét, mely egykor a vár kaputornyát díszítette. A Szigligetet övező mocsaras területen, mely egykor nagyban hozzájárult a vár védelméhez, megkezdték a lecsapolási munkálatokat. Egy 1792-ben készített térkép már feltünteti a határban ásott csatornákat, a vár alá települt falu utcáit és házait. A gazdasági élet fellendülését a csatornázáson kívül – mely a gazdaságilag hasznosítható területeket jelentős módon megnövelte- a lakosság és az újonnan épített házak számának növekedése is világosan mutatja. A vár egykori szerepére utal még a falu 1861-ből származó pecsétje, mely egy várat ábrázol. A község újraépítésekor és a kastély építésénél elhordták a szétrobbantott falak anyagát, és tovább bontották a falakat. Közben tovább változtak Szigliget tulajdonosai. Lengyel Gáspár leányai révén a 19. század elején a Putheány és az Inkey család osztozkodott területén. Jobbágyaikat már 1844-ben felszabadították. Tőlük az Eszterházy család kezébe került Szigliget, akik a II. világháború végéig birtokosai is voltak a falunak. A főleg mezőgazdaságból élő település terjeszkedni kezdett, és lassan elérte mai kiterjedését. Kiépült a falu központja, a strand, a kikötő, és a 20. század végére már a falu fő profilja az idegenforgalom lett.